Az ózdi hõs néven elhíresült egykori villalakó tiszta szívbõl vallja: mindenki a maga szerencséjének kovácsa.

Szorgalmával el is érte, hogy mára a Majka név éppoly erõsen él a köztudatban, akár a Való Világ idején. Mûsorvezetõként már több mûsorban bizonyította rátermettségét, rapsztárként pedig egy arany és egy platinalemez boldog tulajdonosa. A magyar filmipar is kipróbálta színészi tehetségét, jelenleg pedig a profi pókervilág retteghet, hisz Majka nagy erõkkel ostromolja bástyáikat.

Gianni tizenkét évvel ezelõtt érkezett Magyarországra a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem ösztöndíjasaként.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán; a talján fiatalemberbõl étteremtulajdonos, a honi olasz konyha mogulja és nem mellékesen médiaszemélyiség lett. Televíziós karrierje a Fantasztikus Európával lódult meg 2002-ben, az eltelt ölt évben pedig többször vezetett mûsort különbözõ csatornákon, mint ahány papfojtó tésztát tálaltak méltán népszerûvé vált vendéglõjében.

Túlzás lenne állítani, hogy Zsuzsának az ölébe hullott a jogsi, hiszen csupán ötödjére vette az akadályt.

Pedig a tanfolyamot vetélkedõn nyerte, így akár egy fillérjébe sem kerülhetett volna a dokumentum. Ám a galád iskola addig-addig buktatgatta Zsuzsát, míg lassacskán visszajutott a pénzéhez. Mindez tíz éve történt, azóta pedig sok víz lefolyt a Dunán, ám a hölgy kilométer számlálóján mindössze 1000 km díszeleg. Zsuzsa könyvelõként inkább megkéri a kuncsaftokat, hogy dobják el ide-oda, mintsem bekényszerüljön a forgalomba.

Julit sosem fogta meg ténylegesen a vezetés, bár a jogosítványa tizennyolc éves múltra tekinthet vissza.

Igaz, négy évvel ezelõtt már arra sem vette a fáradtságot, hogy meghosszabbítsa a lejárt dokumentumot. Minek is, hiszen már korábban sem ült a volán mögé. A pénzen, amit az autóba ölhetett volna, dicséretes módon inkább körbejárta Európát. Ha sokan így állnának a kocsi kérdéshez, azaz bevallanák maguknak, hogy nem létkérdés a vezetés, bizony jobb lenne a közlekedés is, vallja Julika.

Zoli igazi visszaesõ.

A verseny kezdete elõtt totálkárosra törte egy hete vásárolt autóját, de rovott múltjában másik két roncs is szerepel már. Persze Zoli be nem vallaná, hogy nem erõssége a vezetés. Természetesen a véletlenek szerencsétlen összejátszása, a csúszós utak, meg a többi vezetõ okolható a balesetekért. Felesége, akivel a játék elõtt két héttel házasodtak össze, december óta rendelkezik vezetõi engedéllyel, ellenben Zolival, akitõl már másfél éve retteghetnek a közutakon.

Józsi 1989 nyarán már legálisan vezethetett autót, ám a szabályok betartása nem tartozik az erõsségei közé.

Ily módon a rendõrök nem is tartoznak szûk baráti körébe. Hat-nyolc éve egyszerûen nem hajlandó a volán mögé ülni, mivel halálfélelem keríti hatalmába a ?zötyögõ pléhkaszniban?. Nála jobban senki sem gyûlöli az autókat: õ az egyetlen versenyzõ, aki azért indult a játékban, hogy megnyerje a legrosszabb sofõr címet. Józsi hamisítatlan életmûvész, aki segédszínészkedik, verseket ír és ad elõ, miközben forralt bort és sült gesztenyét árul a Vörösmarty téren a hangulat kedvéért.

Tamás sosem akart autót vezetni, csak a szülõi kényszer vitte rá a jogsi megszerzésére.

Ennek megfelelõen utál is minden percet, amit a volán mögött kell eltöltenie. Impulzív alkat, így már az is megesett vele, hogy egy idegesítõ forgalmi helyzetben egyszerûen kiszállt és az utcán hagyta az autót. A hajdú-bihari kisvárosból érkezett Tamás évekkel ezelõtt költözött a fõvárosba, mivel mássága miatt otthon nem érezte jól magát. Lakótársával, Alexszel alkalmi transzvesztita táncosok az egyik ismert meleg szórakozóhelyen, ám a barátságon kívül más nem fûzi õket össze.

Györgynek két éve van jogosítványa, de eddig szinte nem is merészkedett a volán mögé.

Dicséretes az önkritika, amellyel távol tartotta magát vén Skodájától, hiszen versenyzõnk tényleg nem érett még meg a budapesti forgalomra. Barátja, István, akivel közös hobbijuk, a gombászkodás köti össze, nem is rest szemére hányni, mennyire ügyetlen sofõrnek tartja Györgyöt. Egykori oktatója szintén osztozik e véleményen, sõt õ odáig merészkedett, hogy benevezte ?kedvenc? tanítványát a mûsorba.

Mikor Szilvi önmagát agresszív vezetõként definiálja, csöppet sem túloz.

Egy férfiembernek is büszkeségére válna az a versenyszellem, ami az impulzív hölgyet jellemzi: türelmetlen, dudálós, kikiabálós és sebességmániás. Nevetve meséli, hogy egy kigyúrt alak egyszer már majdnem megverte, mert beszólt neki. Naná, hogy felhergelik a balfék sofõrök, a tesze-toszák, a macskajancsik. Egyedül másfél éves kisfia kedvéért vesz vissza a tempóból. Mert ha õ a kocsiban ül, nincs balhé.

Gyöngyi revütánc koreográfusként keresi mindennapi betevõjét, és mivel az országban nem kapós a mûfaj, többnyire külföldön tanítja be a látványos tánclépéseket.

Épp Törökországban dolgozott, mikor kocsijuk szakadékba zuhant uszkve tizenöt évvel ezelõtt, ami olyan meghatározó élmény volt, hogy azóta Gyöngyi nem is igen ült a volán mögé. Inkább a repülést választja, ha hívja a kötelesség, ami nem is csoda, hiszen a török szerencsétlenség mellett két másik összetört autó is szerepel a hölgy múltjában.